Marafkó László

 

Tükröződések

 

 

Irodalmi séták

 

Nem irodalomtörténeti okfejtés, nem esszé, nem riport, amit a szerző művel: ezek sikerült egyvelege. /…/ A könyvet forgatva – a szépszavú kis írások olvastán – nem lesz kétsége a rég elporladt vagy nemrég eltávozott írókra visszamerengőnek, hogy a Móricz Zsigmond-i mondás azúttal is, Marafkó könyvére is igaz: Gyalogolni jó!

(Tarján Tamás: Népszabadság, 1986. március 25.)

 

Az árulás

 

Ismét egy író a Nagy Generációból, későn bár, de nem elkésve – mint a hátsó fedelén mondja: – „e szívem szerinti kötettel”. /…/ Ez összefoglaló és elemző ábrázolása a hatvanas évek egyetemistái, értelmisége ellentmondásos, megalkuvásteli és kisebb-nagyobb árulások árán a Kádár-rendszerrel megkötött, s eredendő hazugsága által csak folyamatos „ápolással” fenntartható kompromisszumának, amely azonban a megelőző terrorhoz képest mégiscsak fellélegzés volt. /…/

Mégis a kötet legjobb darabjának Az idegen című, Martinovics Ignácról írott kisregényét tartom. /…/ Marafkó László felhasználja benne a kispróza mára tudható minden eszközét, szövege világos, miközben tömör, dinamiterejű.

(Anóka Eszter: Az árulás, Magyar Nemzet, 1989. június 26.)

 

Az árulás, ez az egységes hangulatú szép kisregény a kollégium regénye is egyben, hiszen Karló és nemzedéktársai a történet szerint Eötvös-kollégisták, s ha a könyvben a Kollégium nem is szerepel neve megjelölésével, számos részlet idézi fel a hatvanas évek Eötvös Kollégiumát, az épületen belüli akkori légkört.

(Szabó András: Az Eötvös Kollégium az utóbbi évtizedek regényeiben és emlékirat-irodalmában, in. Szabadon szolgál a szellem – 1895–1995, Budapest, 1995)

 

Az utókor inspektora

 

A címben szereplő inspektor szó véleményem szerint telitalálat, hiszen Marafkó nem lírai vallomásokat, futó őszi ábrándokat, feltolakodó nosztalgiákat vet papírra, hanem valóságos vizsgálati eredményeket, miként egy inspektorhoz illik. /…/ minden sorból kisüt a felfedezés élménye. És ez adja meg irodalmi sétáinak és oknyomozásainak lebilincselő érdekességét, sőt, izgalmát.

(Fehér Béla: Az utókor inspektora, Magyar Nemzet, 1991. október 16.)

 

Helyben a világ

 

A Helyben a világ tulajdonképpen kis kulturális topográfiai lexikon, és mint ilyen, igen hasznos, hiszen a nagyvilág kultúrájának magyarországi kapcsolatait világítja meg. Tényekkel, adatokkal, közöttük számtalan eddig ismeretlen adalékkal, amelyek a szerző szorgos kutatómunkáját dicsérik.

(Pomogáts Béla: Helyben a világ, Magyar Nemzet, 1994. október 28.)

 

 

Időprés

 

A címadó mű különösképp izgalmas, amelyben négy idősík és történés nyomódik egymásra. /…/ A tengerparti, múltat idéző beszélgetés hőse Kalandász, kinek vietnami történeteihez kapcsolódik a kalandokat hajszoló, önironikus-heroikus Thészeusz mitológiai figurája és története. Az idő ezzel egyszerre tágul és sűrűl, s a harmadik létsíkban megjelenő Zakariás alakja a Biblia világát is a „présbe” szorítja. A hamis bálvány (bikaborjú) ellen küzdő kiválasztott képzete összekapcsolódik a Városon zsarnokoskodó Minotauruszt támadó Hérosz képével. A krétai labirintus általános szimbólummá nő: a szerző saját küzdelmeinek korszakát (puha diktatúra) is jelképezi. A kafkai méretű szorongásra nemcsak a történések utalnak, hanem a főhős (alteregó?) nevének – Kalandász – rövidítése is: K.

(Mihalik Zsolt: Marafkó László: Időprés, Somogy, 1996. július-augusztus)

 

Végső látomásként pedig úgy marad érvényben az olvasóban az/egy Időprés, hogy Kalandász morálgörcsén keresztül az átélőket, a kortársakat és potenciális emlékezőket folytatólagosan vallatja. Miként Kafka masinája személyre szabott dolognak bizonyul a fegyencgyarmaton, legalábbis applikálható valakinek, úgy az Időprés című kisregény olvasmányélménye is egyénre méretezett, lelkiismeretileg megszokható belső vívódást okoz az egyénben.

(Zsávolya Zoltán: „Egyéni történelem”, Várhely, 1997/1-2)

 

Feljegyzések senkinek

 

Ezek a mostani – a szerzőhöz stílszerűen illő paradoxonnal élve – kidolgozott rögtönzések tulajdonképpen gondolatfutamok, elmélkedő nekifutások, bölcseleti távolba rugaszkodások: újat-kezdések és újrakezdések, folytatások, asszociációs láncok meg-megszakadó, mégis összekapcsolódó láncszemei, de minden esetben bekezdésenként önmagukban megálló, egységenként (is) érvényes, lekerekített nyelvi építmények: azaz valamilyen módon egészet kirajzolók, legyenek akár egyszavas, egysoros, esetleg öt- vagy tíz mondatos, netán – ritkán – egy-másfél oldalas hosszúságúak.

(Zsávolya Zoltán: Mindennapi irodalom, Életünk, 2001/7-8)

 

Antropológiai olvasókönyvet ír, az élet misztériumát kutatja élete és öntudata példaanyagán: elevenen boncolja önmagát, kimetszi maradandó pillanatait. /…/ Marafkó számára olykor úgy tűnik, maga az írás az, hogy legyen nyoma a halálközeli életnek.

(Csűrös Miklós: Kifakult világ, Új Könyvpiac, 2000. január-február)

 

Kukkoló és Előkor

 

A Kukkoló cselekménye a rendszerváltás utáni években játszódik, olyan időben, amelyben – ha tetszik, ha nem – mindmáig nyakig benne vagyunk, hőseiben ismerőseinkre vagy magunkra ismerünk, konfliktusai a mieink, és rossz közérzetének alakítói, de főleg elszenvedői is vagyunk. Ez a többes szám első személy történelmileg jól megkülönböztethető, meghatározott nemzedéket jelöl /…/ Az eseményeknek, még ha politizáltak is, mindig csak ’voyeur’-jei, kukkolói voltak, sohasem irányítói, még kevésbé nyertesei. Miután kimentek az oroszok és szabad, demokratikus ország lettünk, újabb csalódások érik őket: az új viszonyok sem szolgáltatnak nekik igazságot. Keserű szájízzel, illúzióikat elveszítve hagyják el a történelmi színpadot és kizsigerelt életüket.

Marafkó hőse nemcsak nemzedéke méltánytalan sorsáért és kudarcáért pereli be „az előző (valamennyi előző) és a jelenlegi rendszert”. Magánemberként is vádat emel. „A per tárgya szerény, néhány évtizedes életem, nekem az eszmei értéke felbecsülhetetlen. Nem kérek milliókat, kincseket, egyszerűen adják vissza nekem úgy, ahogy kaptam, mint egy nyugalmas völgyet, mert most tele van mindenféle szeméttel, amit nem én hordtam bele.” /…/ Pokoli züllésnek indulnak a magán- és közerkölcsök, míg a háttérben ravasz politikai és pénzügyi maffiózók sütögetik a pecsenyéjüket. Újra igazolódik a regény nyitányában felcsendülő tétel: „Az erkölcsi világrend mindig a legparányibb dolgok kisiklásában sérül a legfájdalmasabban.”

/…/ A maró gúny mögött fájdalmas rezignáció lappang, de a műfaj „szabályai” szerint tartózkodik attól, hogy megcsúfolt érzéseinek expressis verbis hangot adjon. Az író szólama nem azonos a főhősével. Az utóbbi megkérgesedettebb, cinikusabb típus, jobban föltűnnek arcán a kiábrándulások során szerzett torzulások nyomai.

Csaknem egy időben a Kukkolóval egy másik kötete is megjelent Marafkónak, az esszéket, interjúkat tartalmazó Előkor. A szépirodalom és a publicisztika műfajai tartósan egyformán vonzották, de nem mindig sikerült eszményi egyensúlyt teremtenie köztük, mert mindkettő teljes embert kívánó hivatás. Sokat köszönhet az újságírás során elé táruló életanyagnak, de néha óhatatlanul felszisszen, ha ettől a zsarnoki létformától nem tudja megóvni írói autonómiáját. Az eredményen kevéssé látszik a szorongás a kettős elkötelezettségtől és megterheléstől: ugyanolyan tetszéssel és odaadással, mint a szatirikus regényt, olvassuk ugyancsak kitűnő publicisztikáját. /…/

Az érzékeny lelkiismeretű értelmiségi egy olyan korszak – akkor aprónak, megbocsáthatónak látszó – megalkuvásaival szembesíti önmagát és olvasóit, amikor a tabuktól és az érzékenységek sértésétől való félelem légkörében a változást sürgetők is asszisztáltak a ködösítő hatalomnak, nem merték kimondani, hogy „bajainkat és a szomszéd népekkel a viszonyukat nem tudjuk rendbe tenni, míg nem mondjuk ki véleményünket a nagy keleti szomszédról”. Ha az önfelmentés, a bajainknak kívülről jött kényszerként való értelmezése vezet bennünket, „a múlt akkor is mint dermedt lávafolyam, feltáratlanul ott rejtőzik alattunk, magába zárva két-három nemzedék életét”.

Az újságíró keserű és fenyegető jóslata egy tőről fakad a szatirikus kisregényből áradó mélységes borúlátással. A műfaji különbségeket ez a fölismerés és figyelmeztetés íveli át. /…/ Legmélyebb ihlete mégis a felelősségérzésből, a jobbító szándékból, a kíméletlen igazmondásból táplálkozik, akár zsurnalisztaként szólal meg, akár szépíróként.

(Csűrös Miklós: Marafkó László kisregénye és publicisztikája, Tekintet 2005/3)

 

Marafkó László zsurnaliszta eszményéhez is a „szépíró-(irodalomtörténész-esztéta)-újságíró” ötvözete áll legközelebb.”

(Kovács István: Az újságírás egykori varázsa - Marafkó László: Előkor, Magyar Napló, 2005. október)

 

Kukkoló

Sajátos magyar Svejk ez a Kukkoló. De míg cseh rokona mindig megússza a balhékat, mert úgy gúnyolja ki a korlátolt hatalmat, hogy a végletekig rájátszik ostobaságaira, a mi Kukkolónk a mai magyar demokrácia határait, ha úgy tetszik, a „falakat” próbálgatja, és képletesen, de olykor a valóságban is többnyire betöri rajtuk a fejét. Marafkó László jó szatírát írt a mai magyar közállapotokról.

 (Bistey András: Egy peches anarchista története, Ezredvég, 2004/11)

http://magyar-irodalom.elte.hu/ezredveg/0411/04114.html

 

Búcsúregény

 

A Búcsúregény – mindazok után, amit Tőled ismerek és olvastam – alighanem a legsikeresebb könyved. /…/ A könyv legfőbb értéke azonban talán nem is ez. Nem ’tartalmában’, ’mondandójában’ van, hanem remek stílusában. Ez a stílus egyszerre ironikus, fölényes, és egyszerre kamerával láttató, filmszerű. Bele tudtad építeni azokat az ízeket, amelyeket aforizmáidból már korábban ismertem. Itt azonban a mondatok nem külön-külön élnek (ez az aforizmánál törvényszerű), hanem egységes egésszé, következetesen végigvitt látássá (sőt a legjobb bekezdésekben: látomássá) szervesülnek.

Remélem, mások is, nálam avatottabbak is fölfigyelnek teljesítményedre, és a méltó elismerést is megkapod érte.

(Részlet Tüskés Tibor leveléből, T. T. úr a „három t”-ben, in. In memoriam Tüskés Tibor, reciti, Budapest 2014)

 

Észsömör

 

Marafkó László író, újságíró sosem ment a szomszédba egy kis eredeti humorért. Évek óta publikált szójátékainak, aforizmáinak gyűjteménye, az Észsömör tematikus csoportosításban sorakoztatja fel a többnyire egy- vagy párszavas, egysoros olvasnivalókat. /…/ Általában minél egyszerűbb a Marafkó-féle humoros szerkezet, annál nagyobbat szól /…/

(Tarján Tamás: Példás rend (& lenség), Könyvhét, 2008. december, 23-24. szám)

 

 

 

Litera-túra

 

A közelmúlt klasszikusaira való megannyi emlékezés valóságos stílusbravúr: a Mikszáthot, Krúdyt, Kassákot, sőt az itthon alig ismert Arthur Koestlert – tehát különböző kifejezésmódokkal élő szerzőket – idéző cikkek megejtően szépek. /…/ Nyilván nem mindenben kell a könyvben egyetértenünk /…/ Egészben azonban jól kiválasztott idézetek, remek szójátékok, szóviccek is jellemzik Marafkó gyűjteményét, amelyből többet tanultam modern irodalmunk egészére nézve, mint minden eddigi tudományos áttekintésből (a „spenótot” sem kivéve).

(Kristó Nagy István könyvszemléje, Ezredvég, 2008/1)

 

Emlékidéző kötet Marafkó Lászlóé is, akit az Irodalmi séták szerzőjeként ismertek és szerettek meg annyian. /…/ Marafkó barangolásaiból történetek kerekednek: mesélhetők és elgondolkodtatók, továbbadhatók és tanulságosak, de legfőképp: igazak, mert bármiféle meggyőzés vagy eszmei táborba terelés szándéka nélkül egyszerűen felelevenít és leletet ment. /…/

/…/ Marafkó László kötete akár tankönyv helyett is forgatható lenne: bárcsak…!

(Laik Eszter: Életre tanító mesterek, Könyvhét, 2008. január)

 

 

Egyszervoltak

 

Epigrammaszerű sorozatai – Észsömör, Helyben a világ – e mostoha sorsú műfaj klasszikusai.

/…/ Az Egyszervoltak kötet novellái is hű korrajzok /…/ Írónk csak látszólag realista: nem is tagadja vonzódását a groteszkhez, sőt az abszurdhoz. Az ő olvasatában ez az egész kor groteszk és abszurd, s mi tagadás: nehéz vele vitatkozni. Kedvenceim – a kötet vége táján – örkényi nívón állnak /…/

(Csontos János: Arcok, emlékek, keringők, Magyar Napló, 2011. május)

 

Az 1944-ben született Marafkó László a legnehezebb kádári időkben volt újságíró, szerkesztő, de jó ízlése, erkölcsi tartása megóvta attól, hogy később szégyenkeznie kelljen választott szakmájában elkövetett írásai, döntései miatt. Tudta, hol állnak a korlátok, meddig mehet el. S ameddig lehetett, el is ment. Lehet ezt a helyzetfelismerést – a tények ismerete nélkül – ma már bírálni, ám kárhoztatni nevetséges tudatlanságra vall.

Marafkó hiánypótló munkát végez, amikor erről a korról ír, amikor annak a nemzedéknek állít emléket (követel megbecsülést!?), amely szárnyaszegetten cselekedhetett. Az írói ambícióit tudatosan háttérbe szorító szerzőből  az utóbbi időben elementáris erővel tör fel a közlésvágy, újrarendezi egykori írásait, kiegészíti őket, hogy ifjúsága és érett évei élményeit megossza a közönséggel. Kiderül, hogy nemcsak a hatvanas-hetvenes évek lélektani realizmusát tudja visszacsempészni a mába, hanem szellemes posztmodern történeteket is. Finom iróniája, játékos kedve olykor harsány kacagásra készteti az olvasót, ám minden írása mélyén ott a melankólia.

Az utóbbi évek termékeny virágzását látva abban reménykedhetünk, hogy Marafkó László, az újságírás csínját-bínját ismerő, fehér holló ritkaságú szerkesztő további könyvekkel örvendeztet meg minket. Az Egyszervoltak novellái kivétel nélkül erre mutatnak.

(Szerkeszti: Osztovits Ágnes; Korrajzok, Heti Válasz, 2010. szeptember 2.)

 

Dávid és Góliátok

 

Zsebregénye, ahogy formátuma, terjedelme (zakózsebbe illik, bármikor előkapható, két-három óra alatt kivégezhető) alapján elnevezi, egyszerre krimi és a műfaj paródiája. Főhőse egy derék muzeológus, afféle Szerb Antal-i hős, akinek szürke életébe észrevétlen beépül a maffia, aki a hazai és nemzetközi hírszerzés célkeresztjébe kerül. /…/ Marafkó váratlan fordulatokban bővelkedő zsebregényében hihetetlenül messzire vezetnek a szálak.

(Óvakodj a muzeológusoktól!, Heti Válasz, 2012. július 12.)

 

A Dávid és Góliátok című zsebregényben Marafkó László a belső késztetések, egyéni cselekvések mentén vezet minket az emberi játszmák szövevényén át, ahol A robbantóban levő feltételezés realizálására kerül sor. Ismét láthatjuk, hogy a képességei kibontakoztatásában akadályoztatott ember – elkeseredésében – mire képes, különösen akkor, ha gátlásait föloldják, ugyanakkor higgadt és racionális tud maradni léte minden szintjén. /…/ Marafkó László negyedszázad elteltével is világos magyarázattal szolgál arra, hová vezethet az adott kor anomáliája.

(Handó Péter: Visszatérő merénylet, Tempevölgy, 2013. szeptember)

 

Lapzárka

 

Ezek a rövid történetek néha többet mondanak el az elmúlt évtizedek sajtótörténetéről, mint vaskos monográfiák, hiszen az ördög, tudjuk, a részletekben lakik.

Ráadásul Marafkó azok közé a „régi típusú” zsurnaliszták közé tartozik, akiknél a szépirodalom és az újságírás nem válik el egymástól. (Ez valamikor természetes volt, ma már messze nem az.) Írásai tehát mind-mind mívesen megmunkált novellák, amelyeket egybeolvasva egész kis „szerkesztőségi regényt” kapunk.

(Nádas Sándor: Lapzárka, 168 óra, 2013. november 7.)

 

Égforduló

 

Közel hatvan évvel az események után sem tudjuk pontosan, mi mozgatta a  Köztársaság téri eseményeket, kik és miért hergelték az embereket, miért nem mentették ki a pártház védelmezőit, illetve a budapesti pártvezetőket, miért áldozták fel Mező Imrét? Marafkó László szívszorító kisregénye a kérdésekre adható válaszokkal (dokumentumokkal, elemzésekkel) szembesít, miközben a Köztársaság téri események egyik mellékszereplőjének sorsát követhetjük nyomon. Visszapergetve a mából az eseményeket. Az emlékezést egy rendhagyó találkozás indítja el: Balla, a történelemtanár a telkük melletti faluban összeismerkedik egy idős férfival, akiról kiderül, hogy 56-ban a pártházban volt szolgálatban. Balla akkor egyetemista forradalmár volt, tele jó szándékkal, a másik meg ellenség. /.../

Marafkó nem deheroizálni akar, nem '56 emlékét akarja megfircskázni, csupán arra figyelmeztet, nincsenek fekete-fehér történések, nem ördögök és angyalok az események formálói, hanem esendő emberek.

(Nem fekete-fehér, Heti Válasz, 2015. augusztus 6.)

 

Marafkó László nagy érdeme, hogy elkerülte a divatos történelmi téma kliséit, hogy egyéni megközelítésű művet alkotott. És még nagyobb érdeme, hogy bölcs világlátása egészen finom írói technikával párosult: legszebb lapjain, mint őszi Chopin-etűdök, sorakoznak a hétköznapiságukban is megejtő jelenetek /.../, s ezekből épül fel mozaikszerűen ez a regény.

(Jolsvai András: Októberi szonáta, 168 óra, 2015. október 29.)

 

Ágyékkötény

 

Mint egy triptichon, olyan ez a kötet. A szárnyasoltár két szárnya hosszabb lélegzetű írásokat tartalmaz, az előbbiek narrátora maga a szerző vagy alteregója, és a történetek is jobbára önéletrajzi ihletésűek. (Emeljük ki közülük a címadó novella mellett a Szálka című elbeszélést, amelyben egy sebészeti váróban szinte egész élete lepereg a főhős előtt, s mielőtt a valóságos szálka kikerülne a húsából, megismerhetjük a lelkébe tokosodott, soha el nem távolítható szálkákat is.) A harmadik ciklus novellái szerepjátékok, de egyfajta – groteszk – válaszul is szolgának az első rész írásaira. (Egyik jobb, mint a másik, de a recenzensnek legjobban az Inkognitóban Frankfurtban tetszett, mely, miközben az élet és az irodalom értelmén töpreng, egyszerre Goethe-, Eckermann-, Esterházy- és Marafkó-paródia is.) Középen pedig az egypercesek felezik, értelmezik, magyarázzák, állítják görbe tükörbe a két oldal anyagait.

(Nádas Sándor: Leplezetlenül (Marafkó László: Ágyékkötény), ujiras.hu, 2020. április

 

Végek

Ezúttal négy színművel örvendeztette meg olvasóit. Ráadásul négy eltérő hangú, hangulatú, szerkezetű, felépítésű színművel, ezzel is bizonyítva, hogy előbb dicsért megújulási képessége egy műfajon belül is szüntelen megmutatkozik. /.../ kívánjuk azt, hogy valamennyit minél előbb láthassuk a hazai színpadokon.

(Nádas Sándor: Csak az a vég... ujiras.hu, 2021. szeptember)

 

Írás a tűzfalon

(Pincétől a Parnasszusig)

 

"Csak ne legyél te író, azokat mindig becsukják. Vagy felakasztják." - ezzel az apai intelemmel indult el írói, sőt, költői - továbbá tudósítói és szerkesztői - pályáján  Marafkó László. A leghosszabb időt, majdnem két évtizedet "ama régi, a rendszerváltozás  előkészítésében mérvadó Magyar Nemzet" szerkesztőségében töltötte /.../ Ez a régi, legendás szerkesztőség még őrzött valamit abból a légkörből, amelynek elmaradhatatlan része volt egymás ugratása /.../ A szerkesztőség fiatal újságírói nemcsak jól szórakoztak ezeken az eseteken - amelyek aztán szájról szájra terjedve bevonultak a szerkesztőségi legendáriumba - , hanem elképedve nézték azt a szabadságot, amivel a nagy öregek élték a szerkesztőségi életet. Mindemellett rengeteget tanultak is tőlük, mert bár Marafkó Laci és Fehér Béla sem mulasztotta el megemlíteni egy-egy gyengébb kézirat láttán, hogy szerzője gigászi küzdelmet folytatott a nyelvvel (és a nyelv maradt alul), azért fáradhatatlanul tanítgatták is a kezdőket, akik - már senior újságíróként - a mai napig a marafkói iskola szerint gyomlálják ki a kézirataikból a nyelvhelyességi hibákat. Marafkó László mindezt pontosan azzal a biztos tudással és kifinomult humorral adta elő, ami a most megjelent Írás a tűzfalon - Pincétől a Parnasszusig című könyvére is jellemző. /.../ Szerkesztőségi szobák és fiókok tárulnak fel, ahogy csak a nagy öregek tudnak írni, beszélni a korabeli életről, újságírói, szerkesztői létről. És arról a mámorító érzésről, ami akkor fogja  el az embert, amikor - egy díjazott! - vers alatt először olvashatja a saját nevét (és ami kicsit talán később is megmarad).

És azért néha Marafkó is elérzékenyül: "Akár a felköttetést is vállalnám, hogy újra hallhassam apám mondatát, amely előhívná azt a lebegést, amitől mámorító íze lesz a hétköznapoknak."

(Sümegi Noémi: Nem ezért a könyvért fognak rohanni az emberek a könyvesboltba, index.hu, 2023. december 8.)

 

Kritikai visszhang 

Készülődések ideje – Fiatal pécsi írók és művészek antológiája (1975, Pécs, szerk.)

Békés Sándor: Készülődések ideje, Dunántúli Napló, 1975. május 24.

V. M.: Vaspróba és Készülődések (Két dunántúli antológia), Élet és Irodalom, 1975. május 31.

Berkes Erzsébet: Készülődések ideje, Jelenkor, 1975. október

 

Gazdasági vezetők (Szántó Péterrel közösen, Kossuth, 1978)

Gárdonyi Béla: Az ember mint szabályzó, Kisalföld, 1978. szeptember 9.

 

Irodalmi séták (1985, Statisztikai Kiadó, 2. kiadás 1986)

Kabdebó Lóránt: Irodalmi séták (Marafkó László riportjai), Magyar Nemzet, 1986. február 3.

Erdei János: Így is lehet, Élet és Irodalom, 1986. február 7.

Tarján Tamás: Könyvszemle, Népszabadság, 1986. március 25.

H. E. /Hallama Erzsébet/: Marafkó László: Irodalmi séták, Dunántúli Napló, 1986. május 24.

Sz. Sz. /Szunyogh Szabolcs/: Irodalmi séták, Népszava, 1986. június 16.

Stenczer Ferenc: Marafkó László: Irodalmi séták, Budapest, 1986/6

Zay László: Vendégségben holt halhatatlanoknál, Evangélikusok Lapja, 1986. július 27.

Gárdonyi Tamás: Irodalmi séták, Jelenkor, 1986/7–8

Harmat Béla: Rejtőző emlékhelyek (Marafkó László: Irodalmi séták), Üzenet, 1986/7–8

Kelemen Lajos: Marafkó László: Irodalmi séták, Somogy, 1988/1

(máté): Kortársnak lenni, Észak.Magyarország, 1986. január 17.

(máté): Irodalmi séták, Déli Hírlap, 1986. január 17.

Dr. Ötvös László: Körkép, Reformátusok Lapja, 1987. október 4.

Kabdebó Lóránt irodalomtörténész túl magasan kezdi, Mai Magazin 1986. május

 

 

Kulcs a bőrszíjon (1988, Móra)

R. Cs. L. /Réti Csonka László/: Kulcs a bőrszíjon, Kisalföld, 1988. október 8.

Tüskés Tibor: Olvasás közben, Dunántúli Napló, 1988. október 22.

Székely András: Kulcs a bőrszíjon, Kölyök magazin, 1989. január, 54..

 

A balek (1989, Folk-Union–Horizont)

A /Antal Gábor/: Magyar Nemzet, 1989. szeptember 2.

Grudl József /Zsávolya Zoltán/: Egylényegűség vagy kontinuitás, Arc, 1990. június

Handó Péter: Visszatérő merénylet, Tempevölgy, 2013. szeptember

 

Az árulás (1989, ILVK)

Huzsváry Erzsébet: Marafkó László: Az árulás, Könyvvilág, 1989. május

Anóka Eszter: Az árulás (Marafkó László írásai), Magyar Nemzet, 1989. június 26.

R. Cs. L. /Réti Csonka László/: Félmúltunk természetrajza (Marafkó László: Az árulás), Kisalföld, 1989. augusztus 12.

Iszlai Zoltán: Az árulás (Marafkó László elbeszélései), Új Tükör, 1989. augusztus 13.

Kelemen Lajos: A hagyomány határai (Marafkó László: Az árulás), Napjaink, 1989/12

Grudl József /Zsávolya Zoltán/: Egylényegűség vagy kontinuitás, Arc, 1990. június

Szabó András: Az Eötvös Kollégium az utóbbi évtizedek regényeiben és emlékirat-irodalmában, in: Szabadon szolgál a szellem, Budapest, 2005. 145–154. o.

Dr. Zsávolya Zoltán (PhD): A „realitás” mint narratíva. Marafkó László Zászlólevonás című novellaciklusának elemzése. A Nyugat-Magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Kar IX. Apáczai-napok Az elbeszélés stratégiái című ülésszaka, Győr, 2006. október 13.

 

Az utókor inspektora (1991, Szerző)

Tóth István: Az utókor inspektora – Marafkó László kötete, Új Dunántúli Napló, 1991. április 30.

V. /Veszprémi Miklós/: Kérdéses könyvkritika – Marafkó László: Az utókor inspektora, Kurír, 1991. május 2.

Sz. Sz. /Szunyogh Szabolcs/: Az utókor inspektora, Köznevelés, 1991. május 17.

Fehér Béla: Az utókor inspektora – Marafkó László könyvéről, Magyar Nemzet, 1991. október 16.

 

Helyben a világ (1994, Más-kor könyvek, Eötvös Kollégium)

Sz. I. /Szijártó István/: Helyben a világ (Más-kor-könyvek Kaposvárról), Magyar Nemzet, 1994. szeptember 30.

W. E. /Wallinger Endre/: Helyben a világ – Marafkó László új kötetéről, Új Dunántúli Napló, 1994. október 15.

Pomogáts Béla: Helyben a világ – Marafkó László könyve, Magyar Nemzet, 1994. október 28.

Kelemen Lajos: Marafkó László: Helyben a világ, Somogy, 1995. március–április

 

Időprés (1995, Anonymus)

Osztovits Ágnes interjúja: Nemzedéki vallomások – Marafkó László régi és új kisregényeiről, Magyar Nemzet, 1995. december 22.

M. Zs. /Mihalik Zsolt/: Marafkó László: Időprés, Új Dunántúli Napló, 1996. február 24.

Mihalik Zsolt: Marafkó László: Időprés, Somogy, 1996. július–augusztus

Zsávolya Zoltán: „Egyéni történelem” – Marafkó László: Időprés, Várhely, 1997/1–2­

Zsávolya Zoltán: Marafkó László, In: Zsávolya Zoltán: Poliptichon - Fantomképek a mai magyar irodalomról, 2006)

 

Szerelmes játékok (1996, Móra)

o. á. /Osztovits Ágnes/: Halálos száguldás. Marafkó László ifjúsági regénye nem csak fiataloknak, Magyar Nemzet, 1996. június 29.

M. B. /Meliorisz Béla/: Marafkó László: Szerelmes játékok, Új Dunántúli Napló, 1996. július 20.

Mihalik Zsolt: Marafkó László: Szerelmes játékok, Új Dunántúli Napló, 1996. december 14.

 

Futamok életre, halálra (1998, László és Társa Bt.)

Bakonyi István: Részben az egész (Marafkó László futamai életre-halálra), Magyar Nemzet, 1998. október 21.  

 

Feljegyzések senkinek (1999, Harang)

Zsávolya Zoltán: Marafkó László filozofikus töredékei (Feljegyzések senkinek), Magyar Nemzet, 1999. december 9.

T. Z.: Feljegyzések senkinek, Népszabadság, 1999. december 23.

T-y T-s /Tófalvy Tamás/: Feljegyzések senkinek, Somogy, 2000/4

Csűrös Miklós: Kifakult világ (Feljegyzések senkinek), Új Könyvpiac, 2000. január–február

Bakonyi István: Feljegyzések senkinek, Pannon Tükör, 2000/4

Zsávolya Zoltán: Mindennapi irodalom (Marafkó László: Feljegyzések senkinek), Életünk, 2000/7–8

Juhász Attila: Lassított korforduló – avagy „Körúton nagybőgőzni” (Marafkó László: Feljegyzések senkinek), Műhely, 2000/5

Zsávolya Zoltán: Marafkó László, In: Zsávolya Zoltán: Poliptichon - Fantomképek a mai magyar irodalomról, 2006)

 

Tigrismentők (2002, Littera Nova)

Cs. A. /Csokonai Attila/: Olvasnivaló nem csak gyerekkönyvnapokra, Könyvhét, 2003. május 15.

 

Kukkoló (2004, Hét Krajcár)

Boros István: 2 Marafkó, Népszava – Szép Szó, 2004. augusztus 7.

Kristó Nagy István: Most csak próza (Hat könyvről), Ezredvég, 2004/10

Bistey András: Egy peches anarchista története (Marafkó László: Kukkoló), Ezredvég, 2004/11

Csűrös Miklós: Marafkó László kisregénye és publicisztikája, Tekintet, 2005/3

 

 

Előkor (2004, Pro Pannonia)

Kákonyi Péter: Madárkirály, hatalom, irodalom, Magyar Nemzet, 2004. június 9.

Boros István: 2 Marafkó, Népszava, 2004. augusztus 7.

Kovács István: Az újságírás egykori varázsa, Magyar Napló, 2005. október

Bebessi Károly: Könyvjegyzet (Előkor), Új Dunántúli Napló, 2004. október 12., http://www.dunantulinaplo.hu/index.php?apps=cikk&c=2004-09-13

Csűrös Miklós: Marafkó László kisregénye és publicisztikája, Tekintet, 2005/3

Falvai Mátyás: Laza mozaik az irodalmárról (Marafkó László: Előkor), Műhely, 2005/4

 

Múltidőző (2005, Ma-holnap)

Pelle János: Daliás idők – Budapest fénykora szellemidézéssel, Magyar Hírlap, 2005. november 28.

Nádas Sándor: Múltidőző, 168 óra, 2006. április 26.

Cs. M. /Csontos Magda/: Kik, merre, hol?, Köznevelés, 2007. január 26.

 

Búcsúregény (2006, Széphalom)

Számvetés (Marafkó László: Búcsúregény), Heti Válasz, 2006. június 22.

Kristó Nagy István: Alfieritől Wilsonig (Hét könyvről), Ezredvég, 2007/8–9

 

Litera-túra (2007, Hét Krajcár)

Litera-túra, Budapest, 2007/12

Laik Eszter: Életre tanító mesterek, Könyvhét, 2008/1–2

Kristó Nagy István: Öt könyvről, Ezredvég, 2008/2, http://magyarirodalom.elte.hu/ezredveg/0802/08023.html#kni

 

Észsömör (2008, Ma-holnap)

 (B. P.) /Buza Péter/: Az aranyköpés letörölhetetlen, Budapest, 2008/7

Tripolszky László: Két lábon, Sajtóvilág, 2008. augusztus

Kristó Nagy István: Humor és küzdelem (Hét könyvről), Ezredvég, 2008/8–9

Tarján Tamás: Könyvbölcső. Példás rend (& lenség), Könyvhét, 2008/23-24

 

 

 

Egyszervoltak (2010, Anonymus)

 

Tripolszky László: Két lábon, Sajtóvilág, 2010. június

/Osztovits Ágnes/ Korrajzok, Heti Válasz, 2010. szeptember 2.

Kucsák István: Marafkó László: Egyszervoltak, Szépirodalmi Figyelő, 2010/6

Bakonyi István: Marafkó László egy- és többpercesei, Pannon Tükör, 2011/1

Csontos János: Arcok, emlékek, keringők, Magyar Napló, 2011. május

Marafkó László novelláskötetéről, in. Suhai Pál: Bábeli adományok, Budapest 2011, Cédrus Művészeti Alapítvány – Napkút Kiadó

Handó Péter: „Megértheted, ha megértél rá…” Marafkó László: Egyszervoltak,Tempevölgy, 2011. június

 

 

Dávid és Góliátok (Anonymus, 2012)

 

Osztovits Ágnes: Óvakodj a muzeológusoktól, Heti Válasz, 2012. július 12.

Jolsvai András: Dávid és Góliátok, 168 óra, 2012. augusztus 2.

Önjelölt akcióhős, Blikk, 2012. augusztus 6.

Tarján Tamás: Egyperces, sokperces, posztperces, Könyvhét, 2012/5

Levelek Marafkó Lászlónak, in. Suhai Pál: Bábeli adottságok, Budapest 2014, Cédrus Művészeti Alapítvány – Napkút Kiadó

Handó Péter: Visszatérő merénylet, Tempevölgy, 2013. szeptember

 

 

 

Lapzárka (2013, Pro Pannonia)

 

Múltidéző – Marafkó László: Lapzárka, Heti Válasz, 2013. november 6.

Nádas Sándor: Lapzárka, 168 óra, 2013. november 7.

Lapzárka, Budapest, 2013. december

Levelek Marafkó Lászlónak, in Suhai Pál: Bábeli adottságok, Budapest 2014, Cédrus Műv. Alapítvány – Napkút Kiadó

Tönköl József: Emlékek titkai (Marafkó László: Lapzárka), Műhely, 2014/4

 

 

 

 

Holnapoló (2014, Anonymus)

 

Jolsvai András: Holnapoló, 168 óra, 2014. április 11.

Bistey András: Két könyvről (J. Nagy László: A Magreb-országok története a 20. században, Marafkó László: Holnapoló), Ezredvég, 2015. máj.-jún.

Levelek Marafkó Lászlónak, in. Suhai Pál: Bábeli adósságok, Budapest 2016, Cédrus Művészeti Alapítvány – Napkút Kiadó

 

Égforduló (2015, Anonymus)

Nem fekete-fehér (Marafkó László: Égforduló), Heti Válasz, 2015. augusztus 6.)

Jolsvai András: Októberi szonáta, 168 óra, 2015. október 29

Levelek Marafkó Lászlónak, in. Suhai Pál: Bábeli adósságok, Budapest 2016, Cédrus Művészeti Alapítvány – Napkút Kiadó

Pethő Tibor: Hazug vasárnap, Magyar Nemzet, 2017. november 4.

 

A többi néma csont (2016, Anonymus)

Jolsvai András: Csak a teste, 168 óra, 2016. június 23.

Hát csak ennyi? Heti Válasz, 2016. aug. 18.

Levelek Marafkó Lászlónak, in. Suhai Pál: Bábeli adósságok, Budapest 2016, Cédrus Művészeti Alapítvány – Napkút Kiadó

 

Bennkint (2019, Anonymus)

Nádas Sándor: Hát mi, balgák, hova álljunk? http://ujiras.hu/2019/07/06/nadas-sandor-hat-mi-belgak-hova-alljunk

 

Ágyékkötény (2020, Pro Pannonia)

Nádas Sándor: Leplezetlenül (Marafkó László: Ágyékkötény) http://ujiras.hu/2020/04/05/nadas-sandor-leplezetlenul-marafko-laszlo-agyekkoteny/

Mészáros B. Endre: A legendás naplós idők jeles tanúja új könyvvel Jelentkezett. Létrán mászott fel Weöres (Dunántúli Napló, 2020. május 27.)

 

Végek (2021, Anonymus)

Nádas Sándor: Csak az a vég... (http://ujiras.hu/2021/09/05/nadas-sandor-lcsak az a vég...)

 

Írás a tűzfalon /Pincétől a Parnasszusig/ (2023, Ma-holnap)

Írás a tűzfalom, Meglelt illúziók? (ujiras.hu, 2023. november)

Kereszty András: A nyüzsgő író (Újnépszabadság, 2023. november 12.)

Sümegi Noémi: Nem ezért a könyvért fognak rohanni az emberek a könyvesboltba (index.hu, 2023. december 8.)

Toronyi Attila: Meglelt illúziók - Marafkó újratöltve (infovilag.hu, 2023. december 11.)