Dátum szerint
1944. július 14-én született Győrött. Az általános iskolát, majd a gépipari technikumot szülővárosában végzi. Első verseit a Jövendő c. lap közli 1961-ben, majd más írásai is itt jelennek meg. 1962–67 ELTE, magyar–orosz szak, négy évig Eötvös-kollégista. Írásai ezalatt számos lapban, irodalmi folyóiratban, antológiában megjelennek.
1967-ben dokumentátor a Győri Rába Vagon- és Gépgyárban. 1968-ban a Pécsi Tanárképző Főiskola irodalmi tanszékének szerződéses tanársegéde. 1969–1972 a Dunántúli Napló munkatársa. 1972 nyarán a Központi Sajtószolgálat különtudósítója a háború sújtotta Észak-Vietnamban. 1972–1975 az újonnan alapított Universitas c. pécsi, összegyetemi hetilap felelős szerkesztője. Főállásai mellett 1968–1975 között a Jelenkor szerkesztőbizottsági tagja. 1973-ban a Fiatal Írók József Attila Körének alapító tagja.
Költőként kezdte a pályáját, de első verseskönyve, amelyet Kormos Istvánnak nyújtott be a hetvenes években a Kozmosz Kiadóhoz, az elkészült fülszöveg ellenére sem jelent meg. Első s egyben válogatott verseskötete így Holnapoló címmel, a szerző hetvenedik életévében, 2014-ben látott napvilágot.
1975–77 a Magyar Ifjúság munkatársa, 1977–1981 a Világ Ifjúsága olvasószerkesztője. 1978 végén riportúton jár a már újra egyesült Vietnamban, a Kínával kirobbant konfliktus idején az ország északi és a déli, Kambodzsával határos hadműveleti területein.
1981–2000 között a Magyar Nemzetnél kezdetben a kulturális rovat rovatvezető-helyettese, majd olvasószerkesztő, 1990-ben főszerkesztő-helyettes, azután ügyvezető szerkesztő, végül szerkesztő. Kultúrtörténeti sorozatában (Helyben a világ) a világ jelentős szellemi embereinek kárpát-medencei nyomait kutatta, amelyek azt bizonyították, hazánk mindig is a kulturális Európa része volt (könyvalakban: Helyben a világ, Múltidőző). A szócikkek alapján készült dokumentumfilmeket a kilencvenes években a köztelevízió sugározta.
A Magyar Nemzetnek a Napi Magyarországgal történt összevonásakor, 2000-ben elbocsátják. 2001–2005 között, nyugdíjba vonulásáig olvasószerkesztő a Heti Válasznál.
Főállása mellett, majd egy ideig nyugdíjasként is lapszerkesztést oktatott a Budapesti Kommunikációs Főiskolán (ma: Budapesti Metropolitan Egyetem).
Művei
Készülődések ideje (1975, antológia, szerk.)
Gazdasági vezetők (1978, riportok Szántó Péterrel közösen)
Irodalmi séták (1985, esszériportok, második kiadás 1986)
Kulcs a bőrszíjon (1988, ifjúsági regény)
A balek (1989, két kisregény)
Az árulás (1989, kisregények és novellák)
Az utókor inspektora (1991, tárcák, interjúk)
Helyben a világ (1994, kultúrtörténeti topográfia)
Időprés (1995, kisregény és novellák)
Szerelmes játékok (1996, ifjúsági regény)
Futamok életre-halálra (1998, aforizmák)
Feljegyzések senkinek (1999, naplóesszé)
Tigrismentők (2002, ifjúsági regény)
Kukkoló (2004, kisregény)
Előkor (2004, esszék, interjúk)
Múltidőző (2005, kultúrtörténeti topográfia)
Búcsúregény (2006, kisregény)
Litera-túra (2007, cikkek, interjúk)
Észsömör (2008, aforizmák, szójátékok)
Egyszervoltak (2010, novellák)
Dávid és Góliátok (2012, zsebregény)
Lapzárka (Szerkesztői emlékek a Kádár-korszakból, 2013)
Holnapoló (2014, válogatott versek)
Égforduló (2015, regény)
A többi néma csont (2016, szociokrimi)
Bennkint (2019, visszaemlékezés)
Ágyékkötény (2020, novellák)
Végek (2021, színművek)
Írás a tűzfalon /Pincétől a Parnasszusig/ (2023, tárcák, esszék, visszaemlékezések)
Karcok a kor falán
Inkognitóban szókirály.
*
A felkelő nép országa.
*
Keveseknek szól. Vigasztaló, hogy vannak még kevesek.
*
Mind bölcsen hal meg: elviszi a titkot, ami éltet.
(A Futamok életre-halálra c. kötetből)
Egymásra utalva
(Az árulás, A balek és A robbantó c. kisregényekről van szó az interjú első részében.)
(Nemzedéki vallomások, Marafkó László régi és új kisregényeiről, részlet Osztovits Ágnes interjújából, Magyar Nemzet, 1995. december 22.)
És-arcok (Marafkó László I-II., életinterjú), Főnix Tv, 2016. június 20.